Tamara szüléstörténete 2023.04.09.

AUM-os Kismama jógásom, Tamara szüléstörténetét osztom meg most veletek, aki Komplex Szülésfelkészítőn, és Babafejlesztő Műhelyen is részt vett. Mint majd olvashatjátok, Tamara teste igazából szuperül haladt saját erőből előre: mire felvették az osztályra, már 7 cm-es méhszájtágulásnál tartott, ami fantasztikus! A burokrepesztés előtt már 8-9 cm-nél járt, ami már majdnem a teljes nyitás (10 cm). És itt, az első beavatkozásnál, valami megakadt a folyamatban – gondolhatnánk arra is, hogy a záróizomtörvény működött. Ezek után több olyan beavatkozás is történt, ami kicsit csökkenthette Tamara azon megélését, hogy ő egyedül milyen jól halad: méhszáj kézzel való fájdalmas tágítása, a baba kézzel nyomása a pocakból, vákuum, gátmetszés. De szerencsére Tamara annyira pozitív, erős személyiség, sok-sok humorral és lazasággal megáldva, amit már kismamaként is megtapasztaltam nála, hogy nagyon gyorsan átlendült a kicsit zaklatott befejezésen. Én mindenképpen hangsúlyoznám, hogy legyél elégedett a teljesítményeddel, Tamara, mert a burokrepesztésig elképesztő gyorsan és szépen haladt a tested előre, valójában büszke lehetsz a teljesítményedre ?? Gratulálok és sok boldogságot kívánok ?? Köszönöm az engedélyt a történet és a babafotók megosztására!
„2023. március 15-én valamikor délután a semmiből volt egy erősebb menstruációs görcs-szerű érzésem, ami nem tartott sokáig, így nem tulajdonítottam neki jelentőséget, gondoltam ez lehet a jóslófájás. Aztán 17 óra körül azt vettem észre, hogy az érzés ismétlődik, de nem rendszerezetten, így a 18:30-kor kezdődő mozira még elmentem egy barátnőmmel. Közben szóltam Anyukámnak, hogy szerintem szülünk. A film közben is ismétlődtek a fájások. Akkor még 10 percen kívüliek voltak, mire hazaértem már inkább 7 percenként jöttek. Hívtam a szülésznőmet, mondta, hogy feküdjek be egy kád vízbe és kezdjem majd el mérni a fájások gyakoriságát és hívjam majd. Szépen haladt is előre a történet, hajnali fél 1-kor már 3 perces fájásaim voltak, ekkor elindultunk a kórházba. 0:56-kor vettek fel az osztályra, ekkor 7 cm-re volt nyitva a méhszájam. A kórházban beültem egy kád vízbe, és akkor még úgy éreztem jól állunk. A gyakori fájások eléggé sokat kivettek belőlem, és nagyon fáradtnak éreztem magam, és valahogy ezen nem tudtam túllendülni. Végig azt mondogattam, hogy ez nagyon durva, és hogy erről nem volt szó. ?? Megnézték és 8-9 cm-re volt nyitva a méhszáj, amikor burokrepesztést csinált a szülésznő. Minden beavatkozás előtt engedélyt kértek, ezt szeretném hangsúlyozni. A burokrepesztést követően valahogy nem haladt tovább a vajúdás, ezért többször volt méhszáj vizsgálat és kézzel tágítás is, amit nagyon fájdalmasnak éltem meg, közben végig azt kérték, hogy nyomjak. Ettől csak még fáradtabbnak éreztem magam, és fejben már nem tudtam eléggé koncentrálni a tervezett szülésélmény víziójára. Hajnali 4-kor megkérdeztem, nem lehetne-e mégis császármetszés, de nem látták indokoltnak. A baba szívhangja végig nagyon jó volt. Sajnos az időérzékem már nem volt meg ezután. Választhattam bármilyen pózt, de ekkor már semmi nem volt kényelmes. Végül a szülőágyon már fölülről is nyomta a hasamat az orvos. Végig azt kérték, hogy nyomjak. Aztán valahogyan észrevették, hogy a baba feje beakadt a szemérem csontomba és így nem tud kibújni, így a végén vákum is kellett és gátmetszés, pedig a szülésznőm az utolsó pillanatig olajozta a területet, de ekkor már kezdett romlani a baba szívhangja. 2023. március 16-án 7:07-kor megszületett Merse Máté 3000 grammal és 54 cm-rel, aki egy tündéri nyugodt, kiegyensúlyozott kisbaba, és nagyon ügyesen szopizik.
Mivel első szülésem volt, így a 3 perces fájásoknál már aggódtam, hogyan érünk be a kórházba, viszont így utólag azt gondolom, még tovább kellett volna otthon maradni. Menet közben nagyon csalódott voltam, mert igazán sokat készültem a szülésre, de mégsem tudtam belelazulni. A szülést követő időszak legkellemetlenebb élménye a gátmetszés és az ahhoz tartozó varratok. Most már egyáltalán nem vagyok csalódott, hogy így alakult, inkább úgy mondanám, hogy némi hiányzérzetem maradt és kissé elégedetlen vagyok a teljesítményemmel. Nem tudom, pontosan melyik ponton lehetett volna más a történet, Anyukám kívülről szemlélve úgy élte meg, hogy mindig a szükséges és csak az éppen akkor indokolt beavatkozást hajtották végre.
A kérdéseidre válaszolva: Nem kellett a burokrepesztéshez felfeküdni, bár tény, hogy éppen feküdtem egy megemelt fejtámlájú ágyon, hogy pihenjek kicsit. Utána is bármilyen pózban vajúdhattam tovább, négykézláb vagy a bordásfalnál állva. Kikönyöklésre nem került sor, az orvos nagyon gyengéden a tenyerét a hasamon tartva támasztotta meg a baba fenekét a kitolásnál.
Az én sztorimhoz hozzátartozik, hogy mivel van egy miómám, így több orvos is császármetszést javasolt, a harmadik trimeszterre találtam olyan orvos-szülésznő párost, aki a természetes, beavatkozásmentes szülési igényemet támogatta. Ugye vajúdás közben volt olyan gondolatom, hogy miért is nem választottam inkább a császárt, sőt a szülést követő pár napban is elhangzott tőlem, hogy a következő babát csak császárral szülöm. DE! pár nap távlatából és a regeneráció első hetét követően már újra azt mondom, hogy megpróbálnám a hüvelyi szülést, most már tudom mire készüljek. ?? Sőt szoktam azzal viccelni, hogy a magánkórházi szülés fizetős volta miatt, szinte az összes szolgáltatást igénybe tudtam venni. ??
Üdvözlettel:
Tamara”


Kövess minket a Facebook-on!